Tudtad, hogy a paprikapor, azaz a fűszerpaprika is magyar találmány? Ahhoz képest, hogy Magyarországon nem őshonos, a magyar leleményességnek köszönhetően a világ megismerte ennek a növénynek a különböző felhasználási módjait. A fűszerpaprikánk például annyira keresett volt az első világháború után, hogy szabályozni kellett a termesztés és feldolgozás módját, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására.
Mi megőriztük a régi hagyományokat, és őseink tapasztalataira építve folytatjuk e pompás növény termesztését a manufaktúránkban.
Honnan érkezett hozzánk a paprika?
Annyira a sajátunknak érezzük ezt a gyümölcsöt, hogy el is feledkezünk róla, hogy hazánkban az 1700-as évekig nem is hallottunk róla. Egyesek szerint Indiában termesztették először, a legvalószínűbb feltevések szerint Kolumbusz hajóorvosa hozta magával Amerikából Európába. Mivel a paprikát eleinte törökborsnak, tatárkaborsnak nevezték, feltételezhető, hogy Magyarországra török közvetítéssel került.
Nem csak a konyhában népszerű
Szintén tisztázatlan, hogy az 1806-os, Napóleon által elrendelt blokád vagy a törökök által lezárt kereskedelmi útvonal miatt vált-e a bors hiánycikké, és aki esetleg hozzá tudott jutni, aranyárban tudta beszerezni. Az eddig csak a színes bogyójáért tartott növényt először az orvostudomány, majd a paraszti gasztronómia fedezte fel magának a bors kiváltójaként. Az a téveszme, hogy ez a nagyszerű növény mérgező, ezzel el is oszlott.
Az egészségügy és a természettudomány a mai napig alkalmazza a paprika, pontosabban annak kapszaicintartalmának a jótékony erejét. Az egyik legismertebb fájdalom- és gyulladáscsökkentő, vérbőséget okoz, ezért keringési problémákra is javasolják. A kapszaicintartalmú krémek, tapaszok enyítik a reumás ízületi gyulladás tüneteit, az orrspray pedig a fejfájást, akár a migrént is. A kolerajárványok idején betegségmegelőzésre is használták, megelőzve Dr. Szent-Györgyi Albert bizonyítását, hogy a paprika több C-vitamint tartalmaz, mint egyes citrusfélék.
Öt különböző ízű paprikapor
A termesztett növényt megkülönböztetjük aszerint, hogy porrá őröljük, vagyis fűszerpaprikát készítünk belőle, vagy friss fogyasztásra szánjuk. Mivel a paraszti réteg használta elsősorban az ételek fűszerezésére, a termesztést is ők maguk végezték. Ehhez a legideálisabb körülményeket az Alföld nyújtotta, nem véletlen tehát, hogy Szeged és Kalocsa városok nevéhez kötjük a fűszerpaprikát.
A paprika útjáról a szüreteléstől az őrlésig korábbi blogbejegyzéseinkben olvashatsz.
A családi önellátásból hamar igény lett a nagy mennyiségű őrlemény készítése iránt. Ekkor még a csípősségét nem tudták szabályozni, viszont 1959-ben a Pálffy-testvérek rájöttek, hogy ha kiveszik a növény magjait és ereit, akkor megszűnik a csípősség is. Ezzel új szintre léptették az amúgy is felvirágzó ágban lévő népszerűségét ennek a gyümölcsnek. A felfedezés eredményeképpen megszületett az Édesnemes Szegedi Paprika.
A csípősségmentes őrlemény valódi szenzációnak számított, keresett lett az egész világon. A magyar termesztők azonban tovább folytatták a kísérletezést, hogy keresztezéssel és nemesítéssel olyan paprikát tudjanak létrehozni, ami eleve csípősségmentes. A huszadik század elején a sok próbálkozásnak meg lett az eredménye: olyan paprikafajtát sikerült megalkotni, ami akkor is édes, ha benne hagyják a magokat és az ereket.
Jelenleg öt különböző fűszerpaprikából választhatunk: csemege (édes), édesnemes, félédes, rózsa és erős.
Webáruházunkban füstölt paprikát is vásárolhatsz, amivel tovább gazdagíthatod magyaros ételeid ízvilágát.