Blog

Chilipalánta nevelés, I. fázis

Diczkó László
2020.02.21 08:27
Chilipalánta nevelés, I. fázis

Igen, én legalább két egészen különböző fázisra osztom fel a palántanevelés időszakát, melyet technológiailag a növények tálcából, palántázó pohárba történő ültetése választ ketté.

Az első fázis körülbelül 2-4 lombleveles állapotig tart, a második pedig a végleges helyre telepítésig. Sokkal érdekesebb és egyben veszélyesebb az első fázis, …nem is tudom, hol kezdjem!

Az előző részt (Veteményezés) ott hagytam abba, hogy a gondosan elvetett állományunk meleg helyen pihen és mi türelmetlenül várjuk hogy megjelenjen a talaj fölött a paprikákra is jellemző, kampós csíranövény és kinyissa szikleveleit! Mint az előzőekben írtam, én 187 férőhelyes tálcába vetek és egy külön helységben – ahol jó meleget tudok csinálni – keltetek. Ha megjelenik legalább tíz kis növény, már fogom is a tálcát és viszem ki a nagyon melegből az előre elkészített állványra, amik fölött lámpák is vannak.  Ekkor azonnal sok kérdés felmerülhet, például, hogy miért viszem el a jó melegről a kelésben éppen meginduló tálcákat, hiszen, mint azt már írtam, a csírázáshoz jó melegre van szüksége a magnak? Az a tapasztalat, hogy amikor megjelenik az első néhány csíranövény, rá rövidesen tömegesen követi a többi.

Fél nap múlva, egy nap múlva, két nap múlva, nem tudom pontosan mikor, de jönnek! Jön a zöm! Ebben a melegben, ami még sötét is lehet, mert nem ritka, hogy több tálca egymáson van, a kikelt palántáink akár egy nap alatt kórosan megnyúlhatnak! (valójában a fénynek ebben a vonatkozásában nem a növekedést gyorsító, hanem éppen ellenkezőleg, egyféle gátló hatásáról beszélünk, hiszen fény hiányában megnő, megnyúlik, ha van fény, nem nő, nem nyúlik meg) Az ideális az lenne, ha egyszerre kelnének és a kelést követően, azonnal csökkentenénk a hőmérsékletet, mondjuk 18-20 fokra, ezzel egyidőben pedig megfelelő mennyiségű fényhez is jutnának. …de nem kelnek egyszerre, ezt tudjuk, tapasztaljuk, ….dönteni kell! Hagyjuk, hogy a korán kikelt növényeink megnyúljanak a melegben, vagy tudomásul vesszük, hogy a többi vontatottabban fog kelni, de nem fog megnyúlni? Melyik ujjunkba harapjunk? Én az utóbbit választom már évek óta, hiszen a vontatott utókelésből származó szétnövéseket, a poharazásnál úgy is méret szerint csoportosítjuk, szétválogatjuk. Erről bővebben, majd az aktuális fejezetben írok.

Tehát a tömeges kelés kezdetekor áthelyezzük a tálcáinkat a nevelésre optimalizált helyre. (Ej, de szép mondat! :) ) Vagy a körülményeket az aktuális növényállapothoz igazítjuk. Az ideális az lenne, ha reggeltől estig sütné a nap és a hőmérséklet se esne, nappal mondjuk 20 fok alá, de meleg se legyen nagyon, éjszaka sem kellene 17 foktól hűvösebb még! Szóval egy szuper, fűthető, jól szellőztethető, automatizált növényházba kellene elhelyezni Őket! Ez viszont sokba kerül! Nagyon sokba! A megépítése, a fenntartása és az üzemeltetése is! A februárban vastagon benne van, hogy még nappal fűteni kell, éjszaka viszont még áprilisban is! Sokkal olcsóbb, egy kis költséggel fűthető helység és mesterséges megvilágítás!

A világítás! Ettől mindig borsózik a hátam! Ha elkezdem olvasni a vonatkozó írásokat, publikációkat, tisztán látszik, hogy mély bugyrai vannak ennek a szegmensnek is és ha bármikor elkezdtem összeírni, mit is kellene beszereznem, hogy egy ajánlások szerinti „világításrendszerem” legyen, minden esetben egy horrorisztikus szám jött ki! Persze próbáltam trágyatalpon, fóliában is keltetni, ott nem volt baj a világítással, viszont a rövid idő alatt lezajló fermentáció és az azzal járó hő eltűnése után, kis idő múlva, a gáz-cseretelepen már előre köszöntek, amikor megláttak! :)‍ Szóval inkább világítsunk!

Nem tettem teljesen magamévá a növények világításának mesterfogásait, de azt ugye tudjuk, hogy a vegetációs időszakban erre alkalmas, tehát kékbe hajló spektrumú fény az ideális, a generatív fázisban pedig inkább a vörösbe hajló spektrumok kedveznek, de hát akkor meg nem világítunk. Annyit azért megtanultam, hogy nincs túl sok fény! Nincs olyan, hogy sok a fény, „megvakul” a növény. Nincs ilyen! Ne féljünk a sok fénytől, hiszen ennek segítségével képes fejlődni, innen „merít energiát”, a fotoszintézisben betöltött szerepén kívül a fény aktiváló hatással van bizonyos enzimekre is és még a sztómák nyitódására is! Meg is egyezhetünk, hogy a fény azért egy elég fontos feltétel.

Még egy kis érdekesség a fénnyel kapcsolatban: észrevettétek már, hogy éjszaka „nagyobbat” nő a növény, mint nappal? Pedig igen, annak ellenére, hogy hűvösebb van! Fentebb írtam, hogy bizonyos tekintetben gátló, növekedésgátló hatása van a fénynek! Az idén ezt leellenőrzöm és leadatolom! ;)

Nekem jelenleg 6 db 300 W-os CFL izzóm van és 18 db sima, mezei, hideg-fehér fénycsövem. Ez akkor ugye 6x300 W + 18x36W =2448W! Óránként! 2,5 kW fogyasztás óránként! Ezt mindig megkönnyezem!

300 W-os CFL izzó

300 W-os CFL izzó

30 tálca van a CFL izzók alatt és 30 tálca a sima olcsó mezei fénycső alatt. Meglehet, hogy most hörgésbe kezdenek az igazán nagy világítós szakemberek, de négy éve használom a kétféle világítást és azt állítom, hogy nincs szignifikáns különbség a kétféle megvilágítás alatt lévő növények és azok fejlődése között! Megkockáztatom, ha még 6 fénycsővel kiegészíteném a fénycsöves rendszert, igazán nem is lenne látható különbség. Ekkor lenne a fénycsöves oldal felvett teljesítménye 836 W, a CFL oldal 1800W-jához képest. A kétféle világítótest bekerülési költségéről nem is beszélve! Biztos megvannak az ellenérvek is, én most ezt látom és tapasztalom.

A háttérben a "sima" hidegfehér fénycsöves állvány.

A CFL alatti palánták...

...és a "sima" hideg-fehér fénycső alatti palánták.

Visszakanyarodva,…a kelésnek indult tálcákat elhelyezzük a nevelésre optimalizált helyükre (nagyon tetszik ez a kifejezés! ), vagy az aktuális állapotukhoz igazítjuk a körülményeket. A kikelt növényeknek nincs szükségük, helyesebben káros, ha elégtelen megvilágítás mellett nagyon meleg van, ezért vegyük vissza a hőmérsékletet, nappal 20-21 fokra, de az sem baj, ha kissé kevesebbre, mondjuk 19 fokra.  Figyeljünk arra, hogy nappal mindig kissé melegebb legyen, este, sötétben kissé hűvösebb. Mint a természetben, de serkenti a megfelelő keringést is a növényben. Kezdetben 17-18 fok jó éjszakánként, de később se menjen tartósan 16 fok alá a hőmérséklet legalább 4-6 leveles korig. Ennek okáról majd a későbbi fejezetekben írok.  Azt javaslom, ebben a korai fázisban egyrészt mindent fokozatosan, óvatosan változtassunk, ne legyen a változás mértéke hirtelen nagy, hiszen ezek a hirtelen változások stresszelhetik a palántákat, ami kissé visszavetheti a növényeinket.

Tegyünk az állomány közé/köré ventillátorokat és folyamatosan, éjjel-nappal járjanak úgy, hogy közvetlenül ne „verje” a levegő a növényeket, csak mozogjon a levegő. A növények megfelelő fejlődéséhez nagyban hozzájárul. A természetben soha sem áll a levegő. Segíti a növények párologtatását, a sztómákhoz (gázcserenyílások) „tereli” a levegőt, ezzel is serkentve a keringést.

Ha még számítunk utókelésre, a hőmérséklet csökkentése lehet kisebb mértékű, de ekkor fogadjuk el, hogy a korán kelt növények kissé megnyúlnak.

Bárhogyan is döntünk, mindenképp el kell kezdenünk a növényvédelmet, elsősorban a patogén talajlakó gombák és baktériumok elleni védekezést!

Meg kell kezdeni a védekezést! :D

Az első és legfontosabb növényvédelmi feladat, a gomba és baktérium fertőzések elkerülése érdekében, a szellőztetés! Amint lehetőségünk van rá, szellőztessünk! Folyamatosan, amint a körülmények engedik. Ezzel, mármint az alapos szellőztetéssel nagyon sokat tehetünk a gomba és baktériumfertőzések ellen!

A palántanevelés első fázisában az egyik legveszélyesebb kórokozók a különféle, jellemzően a talaj felszín közelében felszaporodó növénypatogén gombafajták, törzsek, mint például a Fusarium és még vagy három négy furcsa nevű gombatörzs. Fertőzhetik már a magot és a csíranövényt is, ekkor rejtve marad a kártétel, de előszeretettel jelentkezik a rettegett palántadőlés elnevezésű kártétel, mely a gyökérnyaki résznél, a talajfelszín közelében a szárat támadja, elfolyósítja a tartószöveteket, kissé áttetszővé válik, és gyakorlatilag kidől a növény. Innen kapta a nevét a betegség.

Ha már megvan a baj, a növény gyógyíthatatlan, kizárólag preventíven lehet és kell védekezni ellene. Mint az előző blogbejegyzésben olvashattátok, én Proplantos oldattal kezeltem a közeget, melybe a magokat vetettem.

Ha még nem ütötte fel a fejét a probléma, akkor is kell védekezni! Sőt, akkor hatásos igazán. Egy nagyon egyszerű és hatásos biológiai módszert alkalmazok. A gombáknak nedves környezetre van szükségük a szaporodáshoz, tehát első lépésben „tönkreteszem” a lakóhelyét! Ha már nem számítok több kelésre, „recsegősre” szárítom a talajt. Ezt úgy értem, hogy amikor újjal megnyomom, nem rugalmas a közeg, hanem „recseg” a tőzeg. Száraz környezetben elpusztul a gomba. Hahaha! Ezt az állapotot, mármint a kiszárítást azért a végtelenségig nem lehet tartani, ezért a következő áztatáskor (vagy beöntözéskor, de inkább áztass, később írom miért) az áztatóvízbe teszek egy hiperparazita gomba törzs spóráit, egészen pontosan Trichoderma harzianum nevűt, ami véletlenül Trifender Pro álnéven kapható.

Trifender Pro. Fotó: biokiskert.hu

Körülbelül 20 gramm/10 liter dózisban elkeverem és így, vagy úgy, de kijuttatom a növények gyökeréhez. Ezek a hiperparazita gombák, gyakorlatilag felzabálják a kiszárítást túlélő patogén gombákat. Teljesen bio és teljesen hatásos! Tehát tönkretesszük az élőhelyüket, majd a maradékot feletetjük nem patogén hiperparazita gombával. Ha véletlenül nem lesz 20 gramm gombaspóra 10 liter vízhez, az sem baj! Majd el fog szaporodni a tálcában rövid időn belül. A sok-sok jó tulajdonsága mellet ez egy nem túl jó tulajdonság, de talán erről majd később! Itt és most ez a legjobb módszer a preventív védekezésre.

Ha már „beütött a rossznyavalya”, sürgős tennivalóink lesznek, mert szuper-sebességgel szaporodnak a rossz gombák és elég jól „le tudja seperni” az állományunkat néhány napon belül. Vegyük komolyan! Azonnal például mankoceb hatóanyagú szerrel ajánlás szerinti dózisban beöntözést kell végezni. Én a Dithane M45-öt tartom itthon, erre a célra pont megfelel. Beöntözés után még teaszűrőbe tett Dithane val megszórom a fertőzött területet. A betegség foltszerűen alakul ki, jó nagy foltot beporzok a szerrel. Nem szép, de legalább csúnya! Hidd el, ha baj van, sok mindennel fogsz foglalkozni, de a szépséggel nem.

Teaszűrő a porzáshoz épp megfelelő.

Nem szép, de legalább csúnya!

A kezelés után jöhet a talaj kiszárítása. A Trifenderes kezelést ezek után én még megcsinálom, bár lehet, hogy teljesen hatástalan lesz, hiszen előzőleg  gombaölővel kezeltem a földet, de ebben a fázisban ez nem érdekel! Kicsit olyan, mint kifejlett növényeknél a kálcium lombtrágyaként történő kijuttatása, nagyjából semmit sem ér, de megnyugszik a gazda. :D

Négyleveles állapotban már nem tud mit kezdeni a palántákkal a gomba, addig valahogy húzzuk ki!

A másik tipikus probléma a baktériumos levélfoltosság jelensége. Arról van szó, hogy a levél felületén elszaporodik valamelyik káros baktérium kultúra, aminek a tünete, hogy a levélen kisebb-nagyobb áttetsző foltok jelennek meg, és rövid időn belül ezeket a leveleket el is dobja a növény.

Baktériumos fertőzés levélen. Nehezen találtam róla képet, mert néhány éve már nem jelentkezik a betegség.

Ez többek között azért is baj, mert a növekedéshez az energiát a növény a levelén keresztül „szerzi” be, ezért a levélvesztés, mindenképpen energiavesztést is okoz a növény számára. Ilyen jellegű problémám egészen addig volt, amíg öntöztem a növényeket, tehát amíg vizesek lettek a levelek. Persze, mondták, hogy ha fél órán belül leszárad a levél akkor nem lesz baktériumos fertőzés, de valahogy mindig volt akkor is. Összeért lombozatnál egyszerűen ez kivédhetetlen…egészen addig, amíg felülről öntözünk! Amikor áttértem a tálcából való szívatásra, egy csapásra elmúltak az ilyen jellegű problémák!

Jobb oldalon egy "száraz" tálca látható. Addig marad a vízben, amíg teljesen át nem nedvesedik, vízzel telítődik a közeg - bal oldali tálca.

Én mindenkinek ezt javaslom. …de ha mégis inkább öntöznénk, mindenképpen tartsunk otthon vagy Dithane 45 M-et, vagy Cuproxat FW-t. Ez utóbbi olyan réztartalmú szer, ami már palántakorban is veszély nélkül kijuttatható, ráadásul biokertészetekben is használható. Tartsunk otthon, mert kelleni fog!

A harmadik prombléma, amivel szeretnék foglalkozni ebben a fejezetben, a mag keményhéjúsága. Picit visszalépünk az időben a kelési fázisba. Szerintem mindenki ismeri ezt a jelenséget, vélhetően a csökkenő hőmérséklet, valamint a közeg száradása miatt a kelés lelassul. Az elhúzódó kelésből következően, az egyre száradó talajjal együtt a nem kellően felpuhult maghéj visszakeményedik és a sziklevelek nem csúsznak ki a magból. Ezek a növények jó eséllyel elpusztulnak.

Nehéz eset!

Szerencsésebb esetben részben ki tudta húzni sziklaveleit. Ezek a növények megmaradnak, ki fogják nőni a problémát.

Ők túl fogják élni.

Máskor kiszabadul a sziklevél, de olyan sokat időzött a talajban, vagy a magban, hogy az elrothad. Sajnos ilyen is van.

Akár el is rohadhat a sziklevél.

 Ezek a jelenségek egyértelműen a kelés közbeni száradó és ezért keményedő maghéjra és a száradó talajra visszavezethető probléma. Ha figyeled a kelést és megjelenik a jellegzetesen „esernyőnyél” alakú csíra a talaj felszínén, egy pipettával kevés nedvességet adhatunk a talajnak, így csökkentve a maghéj száradását. Hátha! Könnyebben fog kelni és talán megmented a növényt! Ellenkező esetben az elhúzódó kelés kilencven százaléka is elpusztulhat a rajta maradt maghéj, vagy a túl sokat föld alatt töltött idő okozta rothadás miatt.

Pipettával cseppenthetünk a nehezen, vagy későn kelő növényre.

A negyedik dolog, amit érdemesnek tartok megmutatni, arra példa, hogy minden-mindennel összefügg!

Első ránézésre valami fene nagy betegségre gondolunk!

Amikor ilyen levéltorzulást látunk, sokan felkiáltanak (még régebben én is), hogy vagy kálcium hiány, vagy széles atka kártétel! Valóban, első ránézésre valóban hasonló jelenséget csinálhat mindkét említett lehetőség. Hála Istennek, tavaly kaptam egy mikroszkópot és egy ilyen eltorzult levelet alátettem, hogy most akkor megkeresem a kártevőt rajta! Ezt láttam:

"Csamcsog" a víztől! :D

Figyelem! Újabb „szakszó” következik: „Csamcsogott” a víz a tárgylemez alatt! „Csamcsogott!” A világos részek annyira telítődtek vízzel, hogy átlátszóak, üvegesek lettek!

Megfigyelhető, hogy a sejtek között felhalmozódott víz, foltossá, cirmossá, üvegessé teszi a leveleket. Elzárja az anyagcsere utakat felhalmozódott víz, ezért torzul a lomblevél.

Szinte üvegessé válik a levél az extrém sok sejtközi folyadéktól.

Miért történhet meg ez? A gyökér folyamatosan szállítja a vizet, de nincs ideje a levélnek, vagy a körülmények nem alkalmasak a megfelelő párologtatásra. Több leveles korban ez a probléma nem, vagy csak extrém rossz körülmények között jöhet létre. Itt utalok vissza a szellőztetés és a légmozgás forszírozására. Miután kikeltek a magok, két sziklevélben áll a növény és látszólag nem történik semmi kb. egy hétig, vagy tovább. Pedig történik, csak nem a föld felett, hanem alatta. Elkezdi a gyökérzetét növeszteni.  A napról napra növekvő gyökérzet egyre több nedvességet vesz fel a növénybe, amit optimális esetben a növény, elpárologtat a sziklevelén és ha van a lomblevelén keresztül.

Ha nem csökkentjük a hőmérsékletet, mert szeretnénk kedvezni a később kelőknek, a melegebb talajból még több nedvességet vesz fel a növény. Így tartósan magas lesz a páratartalom. Amennyiben nem szellőztetünk intenzíven, telítődhet a szövetekben a víz, ami elzárja az anyagcsere útvonalát, emiatt szélsőséges esetben el is pusztulhat a növény, de szemmel látható jelei biztosan lesznek. Erre példa ez is, de hogy bizonyítsak is, a jelenség után még fokozottabban ügyeltem a légmozgásra, a sarkokban is és láss csodát, a következő levél már torzulásmentes, teljesen normális lett!

Ha kedvezően változtatunk a körülményeken, megszűnik a jelenség.

Ha figyelünk az intenzív szellőzésre és a megfelelő hőmérsékletre, akkor a növény „kigyógyíthatja” magát. Miután ez nem betegség, hanem fiziológiás probléma, a körülmények helyes irányú megváltozásával megszűnik a probléma.

Szintén az elégtelen szellőzés és a magas páratartalom tünete, az ún. „kan” palánta ( bizony Isten nem én találtam ki ezt a kifejezést!). Hiányzik a hajtáscsúcs! Talán rendbe jön! Intenzív szellőztetéssel lehet ezt is orvosolni.

"Kan" paprika palánta.

A végére egy kis érdekesség: A paprika ugye kétszikű. Két sziklevéllel. A bal oldalinak három, míg a jobb oldalinak négy sziklevele van. Valami genetikai hiba.

Van itt sziklevél bőven!

Köszönöm, hogy végigolvastad! Megosztásokat is nagyon köszönöm!

Minden jog fenntartva, a nem jelölt fotók a szerző tulajdona!

Ha valami csípősre van szükséged, webshopunkon széles kínálatból válogathatsz: Chili szósz - Chili Hungária Webáruház